Hazatérés a Szovjetunióba, avagy élet a Gulag után – 2. rész

A rabok szabadulásuk után azzal szembesültek, hogy vagy nincs hová menniük, vagy annyira elszoktak a „kinti” élettől, hogy inkább ott maradtak a táborokban – immár szabad emberként. Traumáikkal soha senki nem foglalkozott, kártérítést, bocsánatkérést senkitől sem várhattak. Az egyetlen dolog, amiben megingathatatlanul hittek, az a szovjet Kommunista Párt volt…

Forrás: Családháló Magazin

A nők helyzete a Gulagon – 1. rész

A Gulagra küldött nők aránya jóval alacsonyabb volt a férfiakénál. Ez azt is jelentette egyúttal, hogy nőkből – csakúgy mint ételből, ruhából – mindig hiány mutatkozott. Ezért aztán, noha még kevesebbet értek, mint a férfiak, hiszen munkaerőként jóval gyengébbnek mutatkoztak, a rabok, az őrök és a táborok szabad dolgozói más módon vették hasznukat…

Forrás: Családháló Magazin

Oldalak

Tudta-e…

Tudta-e, hogy a recski kényszermunkatábort nevezik a „magyar Gulágnak”? A szovjet munkatáborok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1500 fogvatartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták a kőbányában. Sztálin 1953. márciusi halála után került sor a tábor feloszlatására.