Under construction
Az elhallgatott történelem nyomában - Tanulmányút
Commemorations
Az elhallgatott történelem nyomában - Tanulmányút
Az elhallgatott történelem nyomában című tanulmányút keretében mintegy hatvanan emlékeztek a „málenkij robotra”, azaz a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcoltakra Kárpátalján.
Tisztelegtek azok előtt is, akiket hortobágyi táborokba telepítettek, továbbá adóztak azon magyar katonák emlékének, akik a mai Kárpátalja területén haltak hősi halált vagy estek orosz hadifogságba. A közel 2000 kilométeres út során a tanulmányút résztvevői számos helyen tartottak megemlékezést és koszorúzást. Az utazók között volt Báldy Béla okl. kertészmérnök és növénynemesítő, aki gyerekként maga is megjárta a hortobágyi tábort. Baranyából, 1950-ben hurcolták el, családjával 40 hónapot töltött kényszermunkán. A 121. számú kecskeméti cserkészcsapat névadójára, dr. Vetéssy Gézára lányai – Vetéssy Katalin és dr. Szekér Endréné Vetéssy Zsófia – emlékeztek a kőrösmezői katonatemetőben. A Kecskeméti Református Gimnáziumban egykori tanára a Kárpátokban, harctéri szolgálat közben került hadifogságba, és 1945. január 29-én tífuszban hunyt el egy uráli fogolytáborban. A Kárpátalja keleti határán lévő Kőrösmezőt nemcsak a malenkij robot érintette súlyosan. Ez a település volt a zsidóság deportálásának egyik legkorábbi helyszíne, ahol 1941-ben gyűjtőtábor működött. A zarándokok az elhurcolt kárpátaljai zsidók emléktábláját is megkoszorúzták a kőrösmezői vasútállomáson. A kunszentmiklósi Molnár Péterné Aranka apósára, Molnár Andorra emlékezett. A posztumusz őrnagy a galíciai fronton harcolt 1944-ben, és halt hősi halált, alig 150 kilométerre Kőrösmezőtől. A mai Kárpátalja területéről 1944-46 őszén csaknem 30 ezer férfit hurcoltak (GUPVI/GULAG) szovjet kényszermunkatáborokba. A civil lakosság deportálása súlyosan érintette a magyarok által lakott településeket. 10 ezer ember soha nem tért haza a táborokból. A tanulmányút résztvevői a legnagyobb városok – Ungvár, Munkács, Beregszász – mellett többek között Szolyva, Huszt, Visk, Tivadarfalva, Bene településeken koszorúztak, emlékeztek az áldozatokra. Érintették az Árpád-vonalat (a második világháború idején kialakított magyar katonai védelmi rendszert), egy látogatható bunkert meg is tekintettek a Vereckei hágó közelében, Felsőgerebennél. Visszatérve Magyarországra, a Hortobágyi Nemzeti Park területén folytatódott a tanulmányút. A szovjet Gulág-rendszer mintájára itt egykor 12 kényszermunkatábor működött, ahová 1950 és 1953 között tízezer családot telepítettek. A zarándokok négy emlékhelyen koszorúztak, köztük az elhurcoltak hortobágyi emlékművénél, és a tematikát feldolgozó ebesi tájmúzeum udvarán. A tanulmányút az üldözöttek emlékéve alkalmából a GULAG Emlékbizottság és a Honismereti Egyesület támogatásával jött létre. A csoportot Székelyné Kőrösi Ilona történész főmuzeológus, egyesületi elnök vezette.