Under construction
Könyvbemutató
Conferences, Publications
Ártatlan áldozatok - Ludescher Gabriella Könyv és kötetbemutató
A rendszerváltás óta számtalan írás jelent meg a szovjet kényszermunkatáborokba való deportálásról, mely sokszor visszaemlékezés, napló, tanulmány-esszé, akad szépirodalmi alkotás és akad olyan is, mely kalandos történet formájában íródott.
Az 1990-es években is félve beszéltek mindenről, nem hitték el, hogy büntetlenül elmesélhetik, ami velük történt. Az elhurcoltak gyermekei is csak most szembesültek igazán azzal, hogy a szüleik min mentek keresztül. A szocializmus megszűnése lehetővé tette azt is, hogy nem csak a deportálásról beszéljenek, hanem arról is, ami várta őket itthon, vagy arról, amit az itthon maradottak megéltek. Kollektíve büntették őket az el nem követett bűnökért. Gazdaságilag ellehetetlenítették a beszolgáltatásokkal, a kilakoltatásokkal, a kuláklistára vétellel. A hazatértek és itthon maradottak megtörtek, rettegtek testileg, lelkileg, de mégis, a gerincük hajlíthatatlan volt. A deportáltak hazaérkezésük után nem kapták meg a jóvátételt, hanem sokkal inkább egy politikai bélyeget ragadt rájuk, melyeket magukon hurcoltak. Ez az időszak nem volt más, mint egy társadalmi traumával telített időszak, mely generációktól generációkig terjedt, sokszor hangtalanul. Az elhurcoltak, akik már csak kis számban élnek közöttünk, ezen időszak terheit cipelik, de ez a teher a hozzátartozóikat sem kíméli. A kor-dokumentum szerkesztése előtt tettem közzé egy felhívást, hogy várom azok megkeresését, akiket a gulágra deportáltak, vagy azok hozzátartozóival is szívesen találkozom. Sokan jelentkeztek, olyanok, akik még meg sem születtek, vagy csak kicsi gyerekek voltak akkor, amikor a szüleiket deportálták vagy hadifogolyként elhurcolták. Voltak olyan személyek is, akik csak azért kerestek meg, hogy felhívják a figyelmemet, megadják az elérhetőségeit még élő, olyan deportált személynek, akit felkereshetnék. Akadt olyan ember is, aki önzetlenül végigjárta velem az elhurcoltakat vagy azok hozzátartozóit. Köszönet érte! Jól látható, hogy a fájdalom ennyi idő elteltével sem tűnt el, ez a trauma a közösségek, a társadalom szövetébe beépült.